Még szünet előtt…

21 okt 2009 1 hozzászólás

Szerző: nykol itt: Uncategorized

Gondoltam még szünet előtt irok egy bejegyzést mert hát szünetben nincs nagy kedvem irogatni.

Meg hát am is lesznek elfoglaltságaim…de leginkább [Ő], meg hát tanulni is kell mert van mit.

Szóval rohadtul várom a holnapot hogy vele lehessek mert annál tényleg nincs jobb…tudom h tipikus szöveg de tényleg igyvan…fontos nekem.Nagyon. (L)

Egyébként rég irtam. :D

A lustaság az első ok a másik meg a suli. Ugyan mi más lehetne? :D

Egyébként történtek dolgok… kezdek megkedvelni egy személyt, kit szivesen tudnám a barátnőmnek ,bár nemtudom hogy a jelen körülmények között, mert hát hol nincsenek zavaró tényezők, azok lehetünk…vagy legalábbis egyszer.

Jófej,aranyos, laza és tudja mikor mitszabad mondani. kicsit hasonlit belülről rám. Ő is érzi a körülöttünk lévő burkot, mert hát sajnos van.

Tudjuk mindketten aztis hogy van egy kordon magunk körül, mert ha nincs akkor semmi nemlesz nyugott és derűs.

Persze esse “élet”…de mit tehet az ember ha más emberek viselkedése normál épeszű ember számára bunkó, kétszinű és öntelt…

Ők azok. Mert igenis ha valaki tud a másikról bármit már tovább kell adni és mire saját magad hallod vissza teljesen mást hallasz.jönnek a viták.pertpatvarok.

De hálisten nincs, hisz nagy boldogságomra tudom kontrolálni a mondanivalóm értéket hogy mégis miaz amit szabad neki és neki meg nem. Gondoljátok végig.

Nemtudom mért erről irtam…csak valahogy most kijött belőlem.Meghát…látni azt hogy valaki fél elmondani az érzéseit vagy legalább a gondolatait, a másiknak szerintem szomorú. És sok ember rólam is azthiszi ezek ellenére hogy szintén abba a közegbe tartozom, hogy kitárgyalom az épp rémciki dolgot ami a pasijával megtörtént például.

Leginkább azért tévednek, hihetetlen és nem beképzeltség de baromi nagy titok tartó vagyok.

Én szivesen várom a véleményeket névtelenül akárhogy…hogy kinek mondtam el valamely titkát ÉN.

Egyrészt megsúgom hogy nincs kinek mesélnem, meg tudom a titok szó értelmét.

Hányszor estem abba a csapdába hogy elmondtam olyat mit nemkellett volna…húha.talán számolni sem tudom.

De lassan 3 éve…csúnyaszóval megvilágosodtam, talán leginkább érett lettem hisz rájöttem a szavak,érzések,hangok lényegére, értelmére.

Lehet későnérő vagyok…de ekkor sikerült megértenem.

Engem inkább az szomorít ha valaki még 22 évesen se tudja ezek értelmét és csodálkozik ha valami olyat mondd valakinek, hogy másnap teljesen mástól halja vissza. /bocsánat a ködösítésért de nemcélszerű semmilyen névvel példálózni/

nah asszem ennyit erről. Nemakarom leterhelni senki gondolkodását de…ezvolt ma bennem igy, ezt “kaptátok”.

Egyébként szivesen várok bármilyen kommentet mert szeretem a véleményeket.

Szeretnék iró lenni. Igy “belőletek” is tanulhatok…mitkéne máshogy fogalmaznom, de valójába érzések leirását én hatalmas pozitivumnak érzem magamban.Vagy nemis tudom máshogy megfolgalmazni. Jódolog érzésekről irni. Röviden ennyi.

Hisz egyébként is az érzéseimet(párommal kapcsolatos érzéseim kivül) nehéz nekem bárkivel erről beszélni. Igy legalább az ember leirja, és reménykedik, hogy valaki úgy olvassa legalább annyi élvezettel mint ahogy én irtam.

Gondolkodtam…milyen könyvlenne az ahol egy tini (bár tudom 100 ilyen könyv van) érzéseit napjait irnám meg…

jólenne tudni hogy valaki elis olvasná…kiindulásnak nagyerő lenne. :D

Ui.:

Mindenkinek jó őszi szünetet!

folyt.köv.